... te is tudsz vele közlekedni, én is, de apád nem... A Kertibútort pakold, ahova akarod, a kertbe leginkább...

Akkreditált képzések a FAT szerint, vagyis ezeket a "foglalkozásokat" bárki szakmájává teheti Magyarországon: - bestseller-író tanfolyam - lóvári cigány nyelvtanfolyam (b2 szintig) - szőnyegszövő - gerontológiai gondozó - sziklaforgácsoló - addiktológiai mentor - alkalmazott dalszövegírói referens - aranykalászos gazda - asszertív kommunikáció -

Na az van, hogy megint nem csak azt csinélom, mint ami eddig kiderülhetett a blogból.

Sebaj, az élet úgy jó, ha nem unalmas. 

Elkezdtünk egy közös irodát egy kedves barátommal, meg neki egy kedves barátjával. Azon dolgozgatunk naponta, és sok-sok időt a számítógép előtt töltve. 

Ma például összetalálkoztam az iroda melletti lakásban lakó nénivel - nevezzük az egyszerűség kedvéért  szomszédnéninek. Tehát szomszédnéni nagyot hall, és nehezen lehet vele beszélgetni halkan. Ergo mindenki tudja, hogy mi van szomszédnénivel, mert nem lehet suttogva pletyózni. Természetesen nem is fogok ilyen dolgokat művelni vele, egyelőre még nem vagyunk olyan viszonyban.

Tyű, most eszembe furakodott az a gondolat, hogy ha nagyothallók akarnak pletykálkodni, azt hogyan kivitelezik? Biztos sötét szobában, hogy ne tudjanak szájról olvasni a többiek...

A múltkor azt írtam, írok. Azóta történt pl. olyan is, hogy a teraszon dohányozni akartam az emeleten, viszont az alsó szinten hagytam a cigimet, meg az öngyújtót is. Megkértem tehát a Lars kollégát, hogy jól dobja fel mindkettőt. Meg is tette, és nagyon kellett közben röhögnünk, mert vicces volt. A manővert összesen két öngyújtó és egy doboz gyufa sínylette meg.

Azután még azt akartam írni, hogy virágoznak az orchideák, és szuperül örülök. Van egy dendrobium, ami az idősebb szárain (3) száranként 3 hajtással rukkolt elő.

Más érdekes igazából nincs. Tegnapelőtt elmentünk a szájszerelővel a Zarába, hogy vehessek magamnak kabát, meg nadrágot. Peszre kaba csak olyan volt, ami drága, vagy nem szép. Viszont legalább ő tudott venni egy cipőt (kevésbé jártasok kedvéért elárulom, hogy 48-as lába van, amire ugyebár nem olyan egyszerű bármelyik cipellőboltban lábbelit vásárolni), meg tudott venni egy pólót. Durcásan ki is kellett vonulnom a boltból, mert bezártak, mire megnézegettem volna rendesen. Persze erről is én tehetek, mert én értem oda későn.

És még a macska is visszajött, most megint nálunk lakik. 

nem írtam semmit. Tegnap azt tanácsolták, hogy akkor legalább annyit írjak, hogy mostanában jobban szeretek beszélni. Ez csak annyiban nem igaz, hogy régebben is szerettem beszélni, sőt manapság talán kevesebbet és megfontoltabbat mondok kifele a számon. 

De néhanapján történnek vicces dolgok velem, és eszembe is jut, hogyha volna blogom, ezt most biztosan megírnám. 

Visszaemlékezés helyett inkább megírom majd az éppen aktuálisakat. Most a következők foglalkoztatnak a teljesség igénye nélkül:

• weblapokat főzök
• flashben tanulok sok mindent
  
• cipőt akarok venni
• ruhát (leginkább nadrágot) akarok venni, amire a Kinga azt mondta, hogy jól várjam meg az október 15-ét, mert akkor lesz pénze, és jól elmegyünk az áutletbe megvenni a jobbnál jobb és szebbnél szebb dolgokat kicsivel olcsóbban, mint azt egyébként lehetne megvenni a presztízsből drágán árulós helyeken.
• még mindig sok-sok helyesírási hibát követek el olyan hirdetési anyagokban, amik aztán megjelennek valahol, ne adj' univerzum ki is nyomtatják őket
• nagyon régen láttam már a Zsuzsannát
• nem nagyon foglalkoztam az utóbbi időben a növényekkel, és ezért kicsit elszomorodtak, és nem is vannak olyan jól. Ezt sürgőssen meg kell változtatnom. (Ma jól meg is locsogattam és megszeretgettem őket, remélem nem haragszanak :)
• még mindig nagyon rumlis vagyok, aminek a szájszerelő nem annyira örül. Persze szegény egyre jobban kezd hozzászokni. Mindenesetre ez sem van így rendjén, jól össze is fogom pakolni ma a kis dolgaimat, hogy ne legyen kupleráj.

Most megyek is csinálni dolgokat.

Új Évet!

Mi lenne, ha a nagyon magas hangon üzemelő diáklegény Héliumot inhalálna? Bizonyára ultrahangot állítana elő a rezgőszerkezete és megbolondítaná a denevérek globális távközlési rendszerét.  

A hétvégén találkoztam a blogkirálynővel, és jót tett. Legutóbbi menetrend-szerinti találkozásaink óta sok - nagyon sok - idő telt el. Kicsit szublimáltunk, és közben megbeszéltük, mi is történt illetve történik velünk.
Azt sejtem, hogy sokan próbálunk a saját kis előre kitalált ösvénykéinken előre haladni. Persze néha rohanunk, és észre sem vesszük, hogy rossz felé. Lehet, hogy sokkal praktikusabb egy kicsit megallni, s körülnézni, hova is rohanunk éppen. Mostanában valami ilyen megállós - körülnézős folyik mindenkinél. Ez tetszik. De ami a legjobban tetszik, hogy valahogy nálam is bekapcsolták ezt.

... nem teljesen normális, amilyen vagyok. Valami furcsa átok lehet rajtam, ami az életem szinte minden rétegén hat. Az "átok" működését valahogy eképpen lehet megfogalmazni: az átkozottat a saját lehetőségeitől illetve a haladás esélyétől teljesen megfosztó események sorozatának teremtése. Mindez természetesen oly módon, hogy az átkozott személy látszólag saját maga idézi elő azon cselekvéseket, amelyek az átok célját beteljesítik. Egyszóval mindenről az átkozott tehet a többiek szerint, egyedül ő az, aki azt érzi, hogy habár tisztában van vele, mit csinál, és kivel, de ezt ő nem is akarja egyáltalán, sőt, maga sem tudja felfogni, mi leli, amikor ezen cselekvéseket cselekszi. 

Ez bánt mostanában sokszor. És most is.

Majd elmúlik egyszer, remélem. 

Ebben az évben eddig nem sok jó dolog történt.

• Januárban megszűnt a munkahelyem, és nem volt pénzem.
• Elkezdtem munkét keresni, de nem nagyon találtam semmit, és ez egyre jobban elkeserített.
• Nagy elkeseredésemben szerintem depressziós is lettem. Nem akartam embereket látni magam körül, nem mertem menni sehová, mert nem volt pénzem.
  
• Minden hónapban azon rettegtem, hogy hogyan fogom kifizetni az albéltetet, ami leginkább azért fontos, hogy a szájszerelővel együtt tudjunk lenni, és ne kelljen hazaköltöznöm.
  
• Majd eltöröt a kulcscsontom is (amit ráadásul lehet, hogy nem is így kell írni helyesen).
• Azután kaptam munkát, ami rengeteg időmet emészti fel, és még annyi pénzt sem keresek egyelőre belőle, amennyi előtte lett volna. Miért? Mert szarakodnak az emberek faszságokon civakodva és buta részletekbe belekötve.
• Amióta elköltözünk, a szájszerelővel folyamatosan csak veszekszünk, és butábbál butább vitákba bonyolódunk.
  
• Ráadásul nagyon ritkán látom, és akkor sem vagyunk a legjobb állapotban. Vagy én vaqgyok fáradt, vagy ő, vagy éppen kiborul, mert dohányoztam, és akkor felidegesítjük magunkat az abból táplálkozó vitában
• Egy senkinek érzem magam a saját albérletünkben, mert hiába szeretnék egy-két dolgot, az nem jó, de ha én valamiről elmondom a véleményemet, akkor a feje tetejére áll a világ.
  

Egy szó mint száz arra jutottam, hogy én vagyok a hülye. Node mit tegyek? azt hiszem nem fogok semmivel sem foglalkozni, hátha majd attól jobb lesz. Persze mindezt nem szabad görcsösen csinálnom, mert ha erőltetem, attól nem lesz jobb.

- Én már nem kérek.
- Már én sem. Csak még megpuszilom, azt Ágyó!